A község óvodája az egykori görög katolikus iskola helyén található. Jelenleg 28 gyermeknek ad otthont az épület, és a következő években várhatóan marad ez a gyermekszám. két óvónő és két dadus foglalkozik a gyerekekkel.
1786-ban a szerzetesrend eltörlése után a falu birtokjoga a vallásalapé lett. Itt az 1795. évi rendelkezés értelmében a földesúr köteles volt iskolát felállítani. E rendeletre hivatkozva az egri érsek 1813 elején azért kérte a helytartótanácsot, mint a vallásalapi birtok kezelőjét katolikus iskola építésére, mert a lakosság igazoltan szegény és számbelileg is csekély volt. 1813-ban a földesúr és a lakosság az érsek javaslatára megvásárolt egy iskolának alkalmas épületet. Ez egy szalmatetős, vert falú, egy helyiségből álló épület volt, amely tehát egyházi iskolaként működött. A község lakosságát az újratelepítés után többségében görög katolikus rutén lakta, így az iskola is görög katolikus volt. A kisebb létszámú latin szertartásúak az emődi plébániához tartoztak fíliaként. Római katolikus iskola és tanító hiánya miatt a gyerekek szintén a görög katolikus iskolát látogatták. Az épület a század végén a tűz martalékává vált. Jelenleg a napközi ebédlője található itt. A tanítók nagyon szűkös körülmények között éltek. Sem a megígért javadalmi földeket, sem fizetést nem kaptak, így kénytelenek voltak sorkoszton élni - minden nap más családnál ebédelni.

Ezt követően az 1890-es években létesítettek egy görög katolikus iskolát és kántorházat, ahol egyetlen tanító látta el feladatát. Az 1940-es évektől kettőre emelkedett az oktatók száma. Az 1910-es években felépült a római katolikus iskola is a hozzá tartozó tanítói lakással együtt. Ez az épület a mostani kultúrház helyén volt. Itt is egy tanító tevékenykedett. Mindkét iskola egy nagyteremből állt, ahol 60-80 gyerek fért el. 1945 után már állami iskoláról beszélhetünk. A két felekezetet összevonták és négy tanító között oszlott meg az első-második, harmadik-negyedik, ötödik-hatodik és a hetedik-nyolcadik osztályosok oktatása.
1965-ben adták át a jelenleg is működő körzeti  iskolát. 1965 nyarán mintegy 500 általános és középiskola építésére, felújítására, javítására került sor. Az első a sorban Hejőkeresztúr volt. A két millió forintból felépített iskola megvalósításához az állami támogatás és a hitelek mellett a jelentős értékű társadalmi munka is hozzájárult. Ebben az évben 400 forint társadalmi munka jutott egy emberre. Ennek ellenére a kivitelező vállalat késedelme miatt nem készült el a kiszabott határidőig az építkezés. Bár az iskolaavatást augusztus 20-án megtartották, valójában csak szeptember 13-ára lett teljesen kész az épület.
Az intézmény kezdettől fogva körzeti iskolaként működött, ami annyit jelent, hogy a szakáldi, Hejőszalontai és a Hejőkeresztúri gyerekek egyaránt ebben a közös épületben tanulhatnak. 
Háromszori bővítés során érte el az épület jelenlegi állapotát. A kezdeti 8 tantermes iskola ma már 15 tanteremmel, nyelvi és számítástechnika teremmel,  tornateremmel, könyvtárral és füves illetve aszfaltozott szabadtéri sportpályával ,futópályával rendelkezik.
2007-től Hejőkeresztúr- Hejőszalonta-Szakáld közoktatási intézménytársulás keretében látja el kötelező közoktatási feladatait .A IV. Bála Körzeti Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda  székhelyintézménye a hejőkeresztúri körzeti iskola (1-8 osztáy), keresztúri óvoda, valamint a szakáldi tagiskola (1-4 osztály), tagóvoda, illetve a hejőszalontai tagóvoda.
A székhely iskola és óvoda épülete felújításra került. Minden tagintézmény épületének belső rendezettsége, felszereltsége a pályázatok segítségével a vezetőség és a benne dolgozók és tanulók munkáját és ízlését dícsérik.
Az intézményben folyó magasszintű oktató-nevelő munka példaértékű és országos hírű.